Egri László a Kortárs Költő Liga pócspetri kötődésű vezetőjének közleménye.

Február 25-e gyásznap. A gyász és az emlékezés napja. A kínzó gyász pillanata, mert több ezren estek áldozatául az országot hatalmába kerítő elnyomó hatalomnak, amely a kommunista diktatúra képében nehezedett a szabadságra vágyó magyar nép vállára. Az emlékezés pillanata, mert a történelmi múlt  nyújtja felénk kezét, amelyet meg kell ragadnunk. Erősen tartanunk kell, hiszen az emlékezés segít bennünket abban, hogy soha ne merüljön feledésbe mindazon mártírok neve, akik a szenvedések és a halál árnyékában sem voltak hajlandóak hitüket, múltjukat megtagadni .

Három évvel a második világháború világméretű katasztrófája után a kelet-magyarországi Pócspetri lakói még nem gondolhatták, hogy az 1948. június 3-ai eseményekkel vérrel írják be nevüket a történelem lapjaira. A falunak nem volt hadserege, nem voltak pártkatonái, nem volt hadiipara, sem szövetségesei. Egyedül álltak, szemben egy szuperhatalom támogatását élvező rendszerrel. A mélyen hívő pócspetrieknek egyetlen céljuk volt: mindazt az értéket, amelyet önszorgalmukkal, egymással összefogva megteremtettek, senki szét ne tiporhassa. Nem engedték, nem engedhették iskolájuk állami elvételét. Ezért kellett halállal, büntetéssel és megvetéssel fizetniük egy olyan időszakban, amikor lábbal tiporták az emberi szabadságjogokat. Az a tény, hogy Pócspetri mind a mai napig hűen őrzi megpróbáltatásainak emlékét arra utal, hogy a falu közössége hálás mindazon vértanúk áldozatvállalásáért, akik kiálltak keresztény elveikért. Pócspetri az összefogás, a hősiesség jelképévé, egy lelketlen rendszerrel szemben álló "Dáviddá" vált. A meggyötört falu feltámadt hamvaiból, lerázta magáról súlyos történelmi béklyóit és reményekkel telve tekint egy békés, boldog jövő irányába.

A falu előtt tisztelegve, Egri László

Közzétette: Hajdu Árpád (titkár, Kortárs Költő Liga)